A 4. ipari forradalom elhozta nekünk a helyhez nem kötött, szabad mozgásra képes és gondolkodni tudó robotokat. A gépi tanulással (Machine Learning) vagy mesterséges intelligenciával (Artificial Intelligence) felruházott robotok több információt tudnak tárolni és gyorsabban dolgozzák fel azokat, mint az ember. Jó úton haladunk ahhoz, hogy képessé tegyük a tanulásra őket, ahogy az emberek is tanulnak születésüktől kezdve egész életük át. Ha ez is megtörténik, akkor nem lesz kérdéses, hogy ki válhat “okosabbá”.

A gyárakban a lehegesztett robotok lehetnek bármilyen okosak, senki nem tart tőlük. De ha a jövő intelligens robotjai az otthonunkba költöznek, és a szüleinkkel vagy a gyerekeinkkel lesznek együtt otthon, amíg mi a munkahelyükön dolgozunk, akkor már nem mindegy, hogy mire képesek és milyen szabályokat követnek és tartanak be.

Ezért hát ideje elkezdeni azon gondolkozni, hogy milyen alapvető szabályoknak kell megfelelnie minden ilyen robotnak. Az biztos, hogy ilyen szabály nem lehet sok és nem lehetnek bonyolultak, mert a robotok előbb átlátják majd azok kombinációját és ha kell, megtalálják a kiskapukat, mint az ember.

De ennél sokkal fontosabb kérdés, hogy miként fogjuk letesztelni, hogy egy piacra kerülő robot megfelel-e az adott szabályoknak és betartja-e őket.

Gondoljunk csak a VW dízel botrányára. Ki tekint egy autóra úgy, mint egy robotra? Senki. Mégis ezek az autók képesek voltak felismerni, hogy éppen tesztelik őket, és ennek megfelelően az elvárt eredményt produkáltak. Mi lesz ha egy olyan robotot teszteltünk majd, ami tisztában lesz azzal, hogy tesztelik és hogy milyen szabályoknak kell megfelelnie a teszt alatt, illetve milyen eredményeket várunk tőle? Hogy lehetünk majd biztosak abban, hogy a teszten kívül is betartja a szabályokat?

Szóval ideje felébredni és elkezdeni a munkát!